SÁNDOR REBEKA ( 11.osztályos, Esztergom)

Mécs László: A gyermek játszani akart

Majdnem felnőttként általános és középiskolás éveim alatt rengeteg vers tanulásához és elolvasásához volt közöm. Szeretem az irodalmat, de nemigen mondhattam el eddig, hogy van kedvenc versem. Viszont miközben fél tizenegykor ezt a művet olvastam több dolog is megfogalmazódott bennem. Mindenképpen be fogok szerezni a könyves polcomra egy Mécs László verses kötetet. A második dolog és talán a legfontosabb maga a vers és az amit magában rejt, a közvetített üzenet mások felé. A költőnk egy hétköznapi szituációba kalauzol el minket bemutatván az élet egyik igen nagy csodáját a gyermeket. A gyermeket, aki remélve bámul kifelé az ablakon a hosszú út során. Hisz abban, hogy igenis lesz jobb és ha odaérnek a vonattal akkor minden rendben lesz.

A kisfiú reményt akart keresni már a járművön. Reményt, hogy az a hit, bizalom az emberek és az élet felé nem hiábavaló és majd másban is megtalálja. Nem mindegyik ember volt képes ezt megmutatni. Valamelyik szimplán nem akart színlelni, mások pedig egyáltalán nem azzal a lélekkel vagy gondolkodásmóddal voltak megáldva. Mécs László költőnk pedig mégis teljes bizalmat, őszinteséget, reményt és boldogságot ad át a mosolyon keresztül annak az apró teremtménynek, akinek felcsillan buzgón a szeme, hogy végre valahára megkapta azt a rég várt mosolygást, s mindent amit csak közvetíteni lehetett ezzel.